Amikor az anyagot egy fekete lyuk gravitációs ereje magához vonzza, az nem szívódik el azonnal, hanem először a fekete lyuk körül gravitál, és egy akkréciós korongot alkot. Ez a korong intenzív sugárzást bocsát ki, ami lehetővé teszi a fekete lyukak leképezését is (az első közvetett képet 2019-ben kaptuk). Azt azonban, hogy ezek az anyagkorongok hogyan alakulnak ki és hogyan viselkednek, még mindig nem értjük teljesen.
Hirdetés
Az összetett kozmológiai folyamatok mélyreható elemzéséhez a fizikusok általában számítógépes szimulációkat használnak. Az ilyen típusú modellezés általában az objektumok környezetét meghatározó parametrikus adatokon alapul, mint például a gravitációs folyamatok és a környező anyag molekuláris kölcsönhatásainak egyenletei. Ha például egy gázhalmaz gravitációs kollapszus révén elég sűrűvé válik, a számítások szerint csillag alakul ki. Azonban „ha csak azt gondoljuk, hogy a gravitáció mindent magához vonz, majd az összecsomósodott gáz csillagot alkot, és csillagok halmozódnak fel, akkor teljesen tévedünk” – magyarázza Philip Hopkins elméleti asztrofizikus a Kaliforniai Technológiai Intézet (Caltech) blogján. A csillagok környezetét számos folyamat befolyásolja. A csillagok például olyan sugárzási áramlatokat bocsátanak ki, amelyek „elfújják” a környező gázt és anyagot, ami megváltoztathatja a kémiai összetételüket.
